Juharfa

Először az Öten a mennyországban című könyvét vettem meg és akartam elolvasni az olvasott bejegyzések után, de valahogy mégis ezt kezdtem el. Eleinte furcsa volt angolul olvasni, ez az első olyan angol nyelvű könyv, amit nem csak elkezdtem, de be is fejeztem. Ha ilyen a többi könyve is meg kell vennem otthon, és tuti magyarul is el fogom olvasni. Az angol fülszöveg nem a legjobb, mert ahogy elolvastam máshogy képzeltem el a dolgokat, a magyar rövid leírás sokkal jobb, és tényleg arról ír amiről a könyv szól.

Egy egyszerű és rövid történet, ami mégis nagyon komoly és mély érzelmekről szól. Charley “Chick” Benetto, egy kiöregedett baseball játékos életének néhány emlékét meséli el rövid kis fejezetekben, miután megpróbált öngyilkos lenni. Egyre világosabb képet kapunk a családjáról, gyerekkoráról. Gyermekkorában az apja elhagyta őket, így az anyja elvált nő lett, ami akkoriban megbélyegzést, kirekesztettséget jelentett.  Egy átlagos normális család voltak, partikra jártak, együtt éltek a közösségel, mégis kivülállók lettek, vagyis azzá tették őket, mert ott volt egy újra egyedülálló anya, aki még fiatal és vonzó. Ki ne irigykedne rá? Ki ne féltené a férjét? És mi a válasz, a teljes elutasítás. De az anyja, Poesy, nem adta föl és küzdött. A fejezeteken keresztül azt is megtudjuk, hogyan viselte Charley a gyerek, a kamasz az apja hiányát. A történet végére minden kivilágosodik, az ok, hogy miért váltak el a szülők, és Charley is rájön, hogy mindig van esély újrakezdeni, rendbehozni a dolgokat, csak akarni kell, megbocsátani (főleg magunknak) és szeretni.

Majdnem olyan az egész, mintha a halála előtt leperegne Charley Benetto élete, fontosabb élet-fordulói, de mégsem olyan, mert inkább megvilágosodást ad nem csak neki, hanem nekünk is, hogy milyen az anyai szeretet, és hogy milyen titkok vannak a szülőknek a gyerekeik előtt döntésekről, érzelmekről. (Tipikus nem cska nénzi, hanem látni is kell.)

A könyv a fiú-anya kapcsolatát helyezi központba, de nem elcsépelt módon, nem adja a szánkba (szemünkbe), a közhelynek számító sémákat, hogy a szeretet így, meg úgy, sokkal inkább rávezet, mi magunk keressük meg őket, és így már nem is olyan közhelyes. Sima, egyszerű emlékeket ír le, ami máshol ugyan, de velünk, veletek is megtörténtek, persze pár eltéréssel. Így kerülünk mi is bele a történetbe, így lesz ez a könyv a saját emlékezésünk könyve is, mert akarva ,akaratlanul is eszembe jutott a saját gyerekkorom. Ez egy gyönyörű történet, könyv arról, hogy milyen anyának lenni, mekkora ereje van az anyai szeretetnek, és hogy soha nem késő kapni, illetve adni magunknak egy második esélyt.

A legjobban azok a rövid kis fejezetek tetszettek, amikor arról ír, hogy mikor nem állt ki az anyja mellett, illetve, hogy mikor állt ki az anyja mellette. (Times I did not stand up for my mother, Times my mother stood up for me) És igen, sajnos én is tudnék ilyeneket írni, amikor kamaszként a szülők csak terhet, cikit jelentenek, amikor a szeretetük csak púp, de ők akkor is melletünk/mellettem voltak, mégha nem tűnt úgy. Olvasás során eszünkbe jutnak a saját szeretteink, a saját életünk, így nekünk nem kell a halálközeli állapot ahhoz, hogy összegezzünk, és "megvilágosodjunk".

Elgondolkodtam azon vajon mi lett volna, ha leül és megbeszéli a válást a gyerekeivel, persze ilyen azokban az időkben szintén nem volt. Illetve hogy van-e joguk az elvált szülőknek egyáltalán egy gyerekkel ilyen komoly, és felnőtt témát megosztani, így elvenni az önfeledt és tudatlan gyermekkor élményét? Nem tudom mi volna a jó, és mi helyes, soha nem is akarom megtudni.

Ha pontoznék akkor 10-ből legalább 15-öt adnék neki. Olvasás közben volt amikor nevettem, és meg kellett állnom, hogy a saját emlékeimet is élvezhessem, volt amikor sírtam, de valahogy mindig, minden oldalon megtaláltam magam, az életem. Nagyon ajánlom mindenkinek. Szerintem, aki olvasta az Öten a mennyországbant annak tuti tetszeni fog.

ui.: A magyar borító borzasztó. Nekem legalábbis nem tetszik, nem csak hogy semmi köze a tartalomhoz, de nem is értem, hogy miért, miért...???

Ja és egy TV film is készült belőle, remélem egyszer majd leadják.